Nos, ahogy a bohózatban Kazal Lászlónak szügye, úgy nekem ukrán politikai identitásom nincs egy dekányi sem. A legkisebb mértékben sem érzem magam az ukrán politikai nemzet tagjának, sem érzelmi, sem tudati szinten nem tudok (és nem is akarok) vele azonosulni. Amióta Ukrajna létezik, soha egyetlen választáson sem vettem részt, és bizonyosra veszem, hogy jószántamból ezt elkövetkezendő éveimben sem fogom megtenni. Ukrán állampolgárságomat egy adminisztratív adottságnak tekintem, olyan körülménynek, amely nem kelt bennem különösebb érzelmeket, nem tartom sem sérelmesnek, sem büszke nem vagyok rá, elfogadom, hogy „ez van”, nem kívánok semmit tenni ellene, de „érte” sem. Ukrajna létezését úgy veszem tudomásul, mint a rossz időjárást, nem vagyok megsértődve a hidegre és nem érzékenyülök el, ha kicsit eláll az eső. Ahogy a hideget és esőt tetővel és fallal, fűtött szobával, meleg ruhával, esernyővel, úgy a környezetemet képező országot otthonnal, családdal, munkával, nyelvvel, irodalommal, internettel semlegesítem.
Balla D. Károly virtuáléja

UngParty ujsag.  ¶ 00:03